Úgy néz ki, belevágok.
K., a B. anyukája indít, azaz szervezett egy pszichodráma csoportot. Azért mondom, hogy szervezett, mert ő egyelőre még csak asszisztensként vehet benne részt, és a csoportvezető az ő képzőmestere (-nője).
Első aktus: egy interjú, ami gyakorlatilag kölcsönös gusztálása a feleknek: ők engem mérnek fel, hogy nem vagyok-e pszichopata, én meg őket, hogy vajon jó kezekbe helyezem-e a lelkem.
Hoztam a formám. A fél interjút végighüppögtem, meg csakazértsesírok, de így viszont a taknyom folyik című eladással tarkítottam a bemutatkozóm. Apuról még mindig nem megy bőgés nélkül. Ez van, ezzel valamit tenni kell.
Összegzés: nekem tök szimpatikus volt a vezető, és nem zavart, hogy K. a "nyafogásom" fültanúja, így igent mondtam arra, hogy csatlakozni szeretnék, azzal a feltétellel, hogy megnézem magamnak az első foglalkozást, mert hátha mégsem, meg ki tudja milyen figurák lesznek még a csoportban stb stb.
És így jött el az első alkalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése